Covid és tömeghisztéria

December 6, 2021
tanulmány pszichológia F1P13


Az adatok feldolgozásával arra kaphatunk választ, hogy jelenleg hol vagyunk pontosan a járványhelyzetben például tavalyhoz képest, amikor megjelent a vírus, de még semmit sem tudtunk róla. Arra viszont, hogyan jutottunk el eddig a tömeges őrületig, ami körülöttünk zajlik, nem a számok adják meg a választ.

Ha jobban meg akarjuk érteni a SARS-Cov-2 járványt, annak pszichológiai aspektusával is foglalkoznunk kell.

Jelenleg talán nem túlzó megállapítás az, hogy sok emberen valamiféle pszichózis lett úrrá. Semmiféle érvelés nem működik náluk, ha netalán adatokkal alátámasztott ellenvéleménnyel találkoznak, azt szabályos fenyegetésnek élik meg. Gond nélkül ugorják át a tényeket a vakcinákról, legyen szó azok korlátozott képességeiről, vagy mellékhatásaikról.

Mi történhetett az elmúlt 1.5 évben, hogy értelmes emberek tömegei kerültek a hatása alá?

Ennek magyarázatában lesz segítségemre a következő remek tanulmány, amely a tömeghisztéria politikai gazdaságtanát elemzi a Covid-19 járványon keresztül.


Tömeghisztéria meghatározása

A tömeghisztéria során emberek egy csoportja egy pillanatban elkezd abban hinni, hogy valami veszélynek van kitéve, mint például méreg vagy vírus. Elhiszik, hogy a fenyegetés valóságos, mert valaki azt mondja, vagy saját észlelésük alapján tévesen ezt gondolják. Ez a fenyegető téveszme miatt az emberek egy nagy csoportja ideges lesz. Lényegtelen, hogy ez a fenyegetés saját tapasztalatból származó, valós fenyegetés-e, vagy csak a médiából megismert fenyegetés. A végeredmény ugyanaz, az emberek csoportjában a szorongás valós lesz. A csoport egyes tagjai akár betegek is lehetnek ennek hatására. A csoport többi tagja ezt látva szintén tüneteket mutathatnak, gyengén érezhetik magukat, fejfájásaik lehetnek, fulladás érzete is rájuk törhet, amelyet más személyeknek is átadhatnak.

Amikor a tömeghisztéria testi tüneteket is produkál, azt pszichogenetikus betegségnek nevezzük. A tüneteket az emberek által tapasztalt stressz és szorongás okozza, amely az észlelt fenyegetésből ered.

A tömeghisztéria egyik gyakori típusa akkor fordul elő, amikor emberek egy csoportja azt hiszi, hogy hasonló betegségben szenved, ezt járvány hisztériának is nevezik.

A tömeghisztéria ragályos, és felerősíthet egy valódi járványt.


Példák tömeghisztériára

Portugáliában történt a következő eset.

Egy portugál TV-műsorban sugároztak egy sorozatot (“Strawberries with Sugar”), ahol a műsorban az egyik szereplőt megfertőzte egy életveszélyes vírus. Az epizód vetítése után több mint 300 portugál diák betegedett meg. Nagyon hasonló tüneteket produkáltak, mint az adásban sugárzott szereplőjé. A tünetek között kiütések és nehézlégzés is szerepelt. A tünetek miatt több portugál iskolát is be kellett zárni. Azonban a portugál Országos Egészségügyi Sürgősségi Intézet a vizsgálat után arra a következtetésre jutott, hogy a vírus a valóságban nem létezik, és a tüneteket a TV műsor miatti szorongás okozta. Ez egy modernkori tömeghisztéria volt.

Egy másik tömeghisztériáról is beszámol a tanulmány.

2018 szeptemberében az Emirates 203-as járatán pár utas influenzaszerű tüneteket produkált. Amikor a többi utas észlelte ezeket a tüneteket, ők is betegnek érezték magukat, és pánik tört ki a járaton. A pánik akkora lett, hogy amikor a repülő megérkezett New Yorkba, az egész járatot karantén alá helyezték. Az eset utáni kivizsgálás azt mutatta, hogy csak pár utas szenvedett szezonális influenzában vagy megfázásban. Ez is egy jelenkori tömeghisztérikus epizód volt.


A nocebó hatás

A fenti esetek könnyen magyarázhatók a nocebó hatással. A placebó fogalmával mindenki tisztában van, a nocebó fogalma már kevésbé ismert.

A placebó hatására az ember felépül egy betegségből, mert várja, hogy felépüljön az “orvosság” segítségével. Ha valaki nocebó hatástól szenved, az nem mást jelent, mint a személy megbetegedését pusztán azon ok miatt, hogy azt várja, beteg legyen.

A nocebó hatás egyfajta önbeteljesítő jóslat, a betegségre várakozás valódi tüneteket okozhat.

A nocebó hatástól álbeteg embereket elvileg puszta tájékoztatással is „meg lehet gyógyítani”.


A felvilágosult modern ember

A tömeghisztériák nem ritka jelenségek az emberi történelemben, rengeteg feljegyzés található róluk.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy mi magasabb szinten állunk, mint a régi emberek, ezért velünk ilyen nem fordulhat elő. Azt szeretnénk gondolni, hogy a fentebb leírt tömeghisztérikus esetek csak pár száz embert érintettek, és ezek elszigetelt esetek, nagy tömegekben ez nem fordulhat elő a mi felvilágosult szintünkön.

De ha belegondolunk, a történelem során még sosem fordult elé, hogy az öregek a gyerekeket pajzsként használva védekeznek valami láthatatlan ellenség ellen. Jelenleg ez történik a gyerekek kísérleti vakcinákkal való oltásával. A gyerekeknél pont akkora az esély a Covid-halálra, mint arra, hogy a gyerek késsel úgy megvágja magát, hogy abban elvérzik (0.003%). Arra hivatkozni, hogy a gyerekek bármiféle veszélyben lennének, és az miatt kell oltani őket, egy hiteltelen megállapítás. Azt is tudjuk, hogy a vakcina nem akadályozza meg a vírus továbbadását, semmi különbség nincs oltott és oltatlan között ilyen téren, ezért erre sem lehet fogni a gyerekek oltásának szükségességét.

Ennek a generációnak a tömeghisztériája ezért fog sokáig fennmaradni a jövőbeli történelemkönyvekben.

De nézzük meg a régiek milyen tömeghisztériákat éltek meg.


Tömeghisztéria a múltban

Kétségkívül a legérdekesebb tömeghisztériák a középkorban alakultak ki.

Ami elképesztő az egészben, hogy akkor még nem volt tömegmédia, ami felerősítette volna ezeket a hisztériákat, mégis évszázadokig, több országra átterjedve tarthattak.

Táncmánia

Talán a leghíresebb középkori tömeghisztéria, ami a 14. és 17. század között volt tapasztalható egész Európában. A feljegyzések szerint embercsoportok, sokszor akár ezren is spontán táncolni kezdtek . A mániában gyerekek és felnőttek is érintettek voltak, és addig táncoltak, míg össze nem estek a kimerültségtől és a sérülésektől. Az első nagyobb “járványhullám” 1374-ben történt Aachen-ben, és gyorsan végigsöpört Európában. Egy jelentősebb hullám pedig Strasbourgban tört 1518-ban. A Wikipédia egy külön bejegyzést szentel ennek a különös tömeghisztériának

Harapós apácák

Egy szerző 1784-ben írt beszámolója szerint az 1400-as években egy német kolostorban élő apáca társait kezdte el megharapdosni, a viselkedés hamarosan átterjedt más kolostorokra is Németországban, Hollandiában és Olaszországban.

Nyávogó apácák

JF Hecker 1844-ben megjelent, “The Epidemics of the Middle Ages” című könyve számol be szintén egy középkori apácáról, aki egy francia kolostorban, megmagyarázhatatlan módon nyávogni kezdett, mint egy macska, és rövid időn belül a többi apáca is a kolostorból nyávogni kezdett. Végül a kolostor összes apácája együtt nyávogott egészen addig, amíg a középkori rendőrség meg nem fenyegette őket.

A fentieket olvasva arra a következtetésre juthatunk, hogy bármennyire abszurd dologról van szó, a tömeghisztéria könnyebben terjedhet, mint gondolnánk.


Lista további tömeghisztériákról

Több tucatnyi hasonló tömeghisztériát tartalmaz a Wikipédia következő listája a távoli és a nem túl távoli múltból.

Rengeteg hasonló eset van, mint az eddig felsoroltak.

Hasonló dolog történt japánban 1997-ben, mint Portugáliában, amikor több ezer japán diák kapott rohamot a Pokémon egy epizódjától.

2016-ban tört ki a nagy “Bohóc-pánik”, amikor is az USA-ban, Kanadában, és 18 másik országban az emberek gonosz bohócjelmezes figurákat “láttak” az utcákon.

Még sorolhatnám, akit érdekel, tanulmányozza át a Wikipédia oldalt és hivatkozásait.

A példák sokasága alapján megállapíthatjuk, hogy a tömeghisztéria az emberi faj egyik tulajdonsága, amely újra és újra felüti a fejét.

Az eseteket megfigyelve azonban felismerhetünk bizonyos jellemző részleteket, amelyeket már alkalmazni tudunk, és feltehetjük a kérdést.


Vajon mi jelenleg tömeghisztérikus állapotban vagyunk?

Azt tudjuk, hogy a tömeghisztéria legfőbb eleme a félelem, valamiféle veszély érzetének a megjelenése, amelytől az egyén úgy érzi, nincs biztonságban. Az elmúlt 1.5 évben ömlesztve kaptuk az információt a szörnyűséges SARS-Cov-2-ről, már azelőtt tudtuk minden szörnyű szimptómáját a betegségnek, mielőtt bárki akár egyetlen Covid beteggel találkozott volna.

1.5 év után fel kell tegyük a kérdést, mennyire voltak minőséges és hiteles információink a Covidról az elmúlt időszakban?

Mennyire váltak valóra a szakértők borús nyilatkozatai a kezdeti időkhöz képest, ami alapján felépítettük magunkba a Covid betegség fogalmát és meghatároztuk a veszélyeit?

1.5 év után mennyi hiteles adatunk van, ami alátámasztaná a központi narratívát és ez mennyire hasonlít a többi ország adataihoz?

Egyáltalán a többi országban tájékoztatják a lakosságot minőséges, egyértelműen értelmezhető adatokkal?

Eltelt 1.5 év, a helyzetnek kristálytisztának kellene lennie, hiszen ezek nagyon könnyen bemutatható dolgok. Meghalt X oltott, Y oltatlan, ebben és ebben a korcsoportban, itt a napi szinten frissülő táblázat, ami 4 oszlopból áll. Ezek az adatok a mai napig szinte egyik országban sem érhetőek el a lakosság számára.

Ha 1.5 év után többen érzik úgy, hogy a helyzet inkább zavarosabb lett, mint tisztább, akkor a hiba nem ezeknek az embereknek a készülékében van. A zavar egy fontos eleme a tömeghisztériának, hiszen az egyén, aki megtalálja a szellemi egyensúlyát például egy gondolatébresztő adatsor után, az visszatér a racionális gondolkodás talajára.

Ha 1.5 év után még mindig zavaros a helyzet, az azért lehet, mert érdek az, hogy zavaros maradjon.

Jöjjön erre egy érdekes példa az USA-ból.


Közvélemény kutatás Amerikában

Egy izgalmas felmérést végzett az amerikai Gallup és Franklin Templeton.

A felmérés kimutatta, hogy a szavazók többsége a politikai folyosó mindkét oldalán eltúlzó véleménnyel van a COVID-19-ről és annak az emberekre, köztük a gyermekekre gyakorolt hatásairól. A felmérés több kérdést is feltett 35 000 amerikai szavazóknak, itt csak az egyiket mutatom be.

Arra a kérdésre, hogy az oltatlanok milyen arányban kerülnek kórházba a Covid-19-től, a demokrata szavazók 41%-a mondta azt, hogy legalább 50%-ban, míg a republikánus szavazók „csak” 22%-a mondta ugyanezt.



A cikk szerint a valóságban a koronavírusos emberek 1-5%-a kerül csak kórházban (aki olvassa ezt a blogot tudja, hogy a kórházban ápoltak több mint 50%-a enyhe és közepes tünetekkel van kórházban a SARS-COV-2 miatt. Sőt, azt is tudja, hogy az általános, “1-5%” szerű számok semmit nem mondanak el az egyének koráról illetve a komorbidásaikról, amelyek a legfontosabb tényezők a betegség lefolyásában).

A felmérés egyértelműen mutatja, hogy az amerikai emberekben eltúlzott várakozások alakultak ki a betegség súlyosságát illetően, és ez hatványozottan igaz volt a demokrata szavazókra.

Honnan jött ez az eltúlzott elképzelés, hogy 20x-50x túllőttek a célon?

A válasz egyszerű, a sajtó és az egészségügyi tisztviselők teljes kudarcából a nyilvánosság pontos tájékoztatásában. A homályos, kontextus nélküli, féligazságokat tartalmazó, félelemre alapozó „tudósító programoknak” egy tömeghiszterizált lakosság az eredménye, aki azt hiszi, hogy jóval nagyobb veszély leselkedik rájuk, mint valójában.

Ezek a „tájékoztatások” tökéletes feltételt biztosítottak világszerte a tömeghisztérikus állapotokhoz.


Média és járvány

A tömeg és közösségi médiában terjedő negatív információ károsan tud hatni a közegészségügyre tömeghisztéria és nocebó hatásokkal. Ezért a tömegmédia és a közösségia média hozzájárulhatott a járvány súlyosbításához.

Emlékszünk még az áprilisi indiai helyzetről szóló pánikoltató beszámolókra?

Emlékszünk még a hetekkel ezelőtti romániai helyzetről szóló pánikoltató beszámolókra?

Hasonlítsuk össze a két országot a 77%-ban beoltott Hollandiával és Belgiummal a múltban és a jelenben.



A média célját és szerepét a járványhelyzetben egyértelműen megérthetjük a kép alapján.

Míg áprilisban az indiai helyzet hiszterizálásával, ősszel már a romániai helyzet hiszterizálásával próbálta a média az általa preferált narratívát előnybe helyezni, de abban a pillanatban, amit az adatok nem a média narratíváját igazolják, már nem számolnak be róluk olyan nagy részletességgel. A romániai beszámolókban folyamatosan harsogták az oltatlanság szerepét, de arról nincs részletes beszámoló, ha a rendkívül magas átoltottságú helyeken dupla erővel “tombol” a vírus.

A média ilyen jellegű szerepe nem most kezdődött, elég csak a The Guardian lap ismételten visszatérő, az egészségügy összeomlásáról szóló riogató főcímjeire tekinteni az elmúlt évekből:



Tömeghisztériát súlyosbítja és megerősíti az, ha a negatív és téves információ hivatalos forrásból származik (“mindenki meghal, aki elkapja a vírust”, “aki olt, az nem kaphatja el a vírust”,“oltatlanok járványa”, és hasonlók a politikusok és hivatalos orvosi szakértők szájából). A közösségi hálózatok mindenütt jelenlévővé teszik ezeket a negatív és téves információkat, ezzel tovább erősítve a hisztériát.

A Yale Egyetem epidemiológusa szerint a SARS-Cov-2 egy “gyártott” járványhelyzet, amely a kormányok és egyéb érintett szervezeteknek a vírus súlyosságáról szóló túldramatizált beszámolói miatt jöhetett létre.


A járvány vége

Ebben a pillanatban nehéz elképzelni, hogyan is érhet véget ez a kollektív őrület.

Az orvosi szakértők és a munkacsoportok világszerte tévedtek. Minden döntés katasztrofálisnak bizonyult, és sokkal nagyobb szenvedést és halált okoztak a bezárások és korlátozások járulékos hatásai miatt.

Ezek már látszódnak a 2021-es elhalálozási adatokban világszerte.

A logikátlan, tudománytalan intézkedések sokaságából eredő költségek, a lakosság mentális egészségének károsodása még hosszú évekig velünk maradnak. A tévedéseket nem fogja beismerni senki, hiszen hatalmi pozíciók, karrierek, hírnevek veszhetnek el.

Ezért fentről nem számíthatunk megoldásra.

Ez a pandémia minden valószínűség szerint csakis alulról kiindulva érhet véget. Ennek látjuk már a jeleit Európa szerte, a még tél idején is kirobbanó tüntetésekben. Ez tavasszal csak erősödni fog. Az is látszódik, hogy a vakcinákba vetett bizalom óriásit csökkent. Az első két adagot még könnyű volt eladni világszerte, a harmadik dózis azonban már sokakban kérdéseket vet fel. Sok országban nagyon alacsony számban veszik fel a harmadik oltást a második oltáshoz képest. A negyedik dózis lehetetlen küldetésnek tűnik a hatóságok számára, márpedig valószínűleg 1.5-2 hónapon belül egyes országokban el kell kezdeni azok adminisztrációját is.

Egyén szintjén már látszódnak a félreérthetetlen jelek a pandémia végéről.

Ha tömegesen ki akarunk törni a tömeghisztéria bűvköréből, jó gyakorlat, ha feltesszük ezt az egyszerű kérdést egymás között, minden Nekünk szánt információ után:

Ezt a véleményt kellően alátámasztják egyértelmű adatokkal?

Ha nem, akkor miért nem?

Az egyszerű kérdés után a fejünkben felsorakozó válaszok puszta megfigyelésével is kijózanító hatást érhetünk el.

Minél többen tesznek fel ehhez hasonló kérdéseket, annál előbb lehet vége ennek a hisztérikus járványhezetnek, és a helyébe egy szakmai alapokon működő, a valós veszélyeket figyelembe vevő járványkezelés léphet.

Ez mindenki számára előrelépés lenne.



“United we stand, divided we fall”

100 tanulmány a természetes immunitásról

November 22, 2021
tanulmány természetes immunitás F1P9

Fertőzés - átoltottság indikátor

November 17, 2021
tanulmány indikátor F1P8

Komorbiditások

November 15, 2021
tanulmány társbetegség F1P6